Megfogadtam magamnak sokszor
nem írok többet, mert már nem éltet
leteszem lantomat, tollamat, és vége,
nem lesz több múzsa mely írásra késztet,
amit írtam eddig vigye az enyészet.
Szétszórom a földnek minden irányában,
vigye el a szélvész verseim szerteszét,
nem akarom hallani már többé,
a múzsák fülembe csengő lágy énekét,
a kezemet írásra késztető zenét.
Megfogadtam én, de mindhiába,
rádöbbentem ez nem megy nekem,
egyszer úgyis eljön majd a végzet,
mit el sem kezdtem be kell fejeznem,
be kell fejeznem versem, énekem.
Rádöbbentem, amit írok nem más,
mint összevisszaságban kusza sorok
az utókor majd mosolyog csak rajta,
hogy bár összecsengenek a verssorok
mégsem igazi, költői jambusok.