Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Zátony

, 407 olvasás, ekoz , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Fáradt szél, útra kél
halvány mosoly, gördülő szobor
érzések mocsara sekély
de dagad az ér s vágyakban kotor.

Egy az út mégis sok a végződés
az inspiráció rút, harmatcseppként párolog
agyamban tákolt szavak, szerelmi képződés
a hajóm törött, sziklás zátonyok.

Leplezzük de titkon tervezzük
szálló cigaretta kora-hajnalban
nem számít az ingadozó, a biztosat elvetjük
fájó szívek lángolnak, tüzes katlanban.

Félek. A jövő korcs heges szívemben
mindig megbújok kósza gondolatokban
a labda feszes, ütött lassú ívemben
az ábránd száz-féle megrögzött szorzatokban.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: ekoz
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 312
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 337
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.1843 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz