Fáradt szél, útra kél
halvány mosoly, gördülő szobor
érzések mocsara sekély
de dagad az ér s vágyakban kotor.
Egy az út mégis sok a végződés
az inspiráció rút, harmatcseppként párolog
agyamban tákolt szavak, szerelmi képződés
a hajóm törött, sziklás zátonyok.
Leplezzük de titkon tervezzük
szálló cigaretta kora-hajnalban
nem számít az ingadozó, a biztosat elvetjük
fájó szívek lángolnak, tüzes katlanban.
Félek. A jövő korcs heges szívemben
mindig megbújok kósza gondolatokban
a labda feszes, ütött lassú ívemben
az ábránd száz-féle megrögzött szorzatokban.