Volt egyszer egy fiú, és volt egy egy lány. Találkoztak kétszer is, és telefonon is beszéltek vagy háromszor. A fiú szerette volna ha kapcsolat alakul ki közöttük. A lányt már az első alkalommal sem érintette meg a pillanat varázsa. Ugy gondolta benne van a hiba, és adott még egy esélyt kettőjüknek. Mikor a fiú megfogta a kezét nem született meg az érintés varázsa sem.
Ekkor irta meg a következő levelet.
Elmondom mit érzek
Hogyan mondjam el,
mi az amit érzek?
Nem az mit szeretnél,
nem csaplak be Téged.
Néhány telefon volt,
egy -két találkozás.
Nem született varázs,
nincs tűz, nincs parázs.
- Igy ne őrizz bánatot,
-Mert fáj tőle a lelkem.
- Reám sem találtál, és
- Elvesztettél engem.
A lány lelkében valami ki nem mondott űr keletkezett! Valami, ami hiányzott,... nagyon... nagyon.. hiányzott! A kölcsönös szerelem. A csoda, amitől... szép lesz a világ, mert van valaki akihez tartozik, s aki hozzá tartozik.
A csodát akarta...
Elmondom mit érzek ll.
Bocsánat, de még őrzöm az álmot, hogy
egyszer, igaz, hűséges társra találok.
Kiért nem parázs, de tűz lobog bennem.
Ki a szerelmével boldoggá tesz engem,
kinek érintésétől lángra gyúl a testem,
ki lelkem lelkéhez emelve, ezt suttogja:
csak Te kellesz nekem, mert SZERETLEK!
Online látogatók:
Látogató: 87
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17 
Összes: 104
