Kezemre száll
egy kinevetett
madár,
fejemre már
keresztet tett
a halál.
Hajamba hamuzsírt
zord szeretet
temetett,
szavamnak papírt
szép szemetek
keresett.
Ajkamnak csókot
boncolt lélek
dobott,
magamnak bókot
saját vérem
lopott,
holott te ígérted
kibelezett
madár.
Törött bordám
te ápolod
s belém
csőröd mélyen
hatott.
Kanyar benne
azt hittem
szeret majd,
de fanyar leple
izzadt belsőt
takart.
Atomot eressz
égiszként fölém,
fehéret s feketét
kicsiny madár,
hisz nincs födém
fejem felett.
Robbantsd fel
a világot,
mert életre
nem érdemes!
Kisfiú’
ki látott,
üvöltött…
"Szét ne ess!".
Megjegyzés: 2009. január 25.