Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kicsiny madárka…

, 321 olvasás, devid , 12 hozzászólás

Elmélkedés

Kezemre száll
egy kinevetett
madár,
fejemre már
keresztet tett
a halál.
Hajamba hamuzsírt
zord szeretet
temetett,
szavamnak papírt
szép szemetek
keresett.
Ajkamnak csókot
boncolt lélek
dobott,
magamnak bókot
saját vérem
lopott,
holott te ígérted
kibelezett
madár.

Törött bordám
te ápolod
s belém
csőröd mélyen
hatott.
Kanyar benne
azt hittem
szeret majd,
de fanyar leple
izzadt belsőt
takart.
Atomot eressz
égiszként fölém,
fehéret s feketét
kicsiny madár,
hisz nincs födém
fejem felett.
Robbantsd fel
a világot,
mert életre
nem érdemes!
Kisfiú’
ki látott,
üvöltött…
"Szét ne ess!".

Megjegyzés: 2009. január 25.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: devid
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 124
Regisztrált: 1
Kereső robot: 35
Összes: 160
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.1293 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz