Fény elöl menekülve,
nyitom szemem a pirkadatra,
fejem csak egy kongó doboz,
sajog, fáj, majd szétpattan.
Felállok… [nobt]
imbolygó fények, bódorgó léptek,
talán az ördögök, rossz házszámot néztek?
Szúrás és émelygés, őrült tébolya,
egész fejem, egy feszítő kaloda.
A fájdalom zakatol, mint elhagyott vonat,
fut, rohan a semmibe és nem ér el sehova.
Pirulák hadát csúsztatom le torkomon,
így, pár órát nyerek az elvesztett ostromon.
Egyetlen vágyam, hogy ágyamba mászhassak,
elindulok…
s, mint bogár, úgy koppanok a falnak.