Navigáció


RSS: összes ·




Novella: A szeánsz

, 290 olvasás, leguan , 9 hozzászólás

Misztikum

A most következő kurta história, egy rég halott barátom naplójából származik.
Nevét, egyelőre, titokban tartanám, bár nem hiszem, hogy valakinek is ismerősen hangzana. Annyit elárulhatok, hogy mint önök teszik majd, úgy én is meglepődtem e rövid jegyzet olvasása után. De már így is sokat fecsegtem fölöslegesen. Íme a pár mondat, mely felzaklatta lelkivilágom:


"Nem gondoltam, hogy sikerrel járhatok ezzel a furcsa tevékenységgel.
Gyermekmesék mélyéből ragadott ostobaságnak gondoltam csupán, s véleményem, azóta sem változott. Idén nyáron egy ócska, lerobbant bódéban bukkantam rá egy könyvre, melynek tulajdonképpen csak a borítója ragadta meg szépségre áhítozó tekintetemet. Finoman megmunkált, arannyal beszőtt, bőrkötésű iromány volt, letűnt korok regéinek, babonáinak modern köntösű emlékezete. Homonculus készítése házilag, asztrológiai információk, bájitalok, varázsigék és szellemidézés. Engem az utóbbinak gondolata ragadott magával s ébresztette föl mélyen szunnyadó kíváncsiságomat. Nem is pazaroltam az időt, amint hazatértem, egyből nekiláttam a szeánsz levezetésének, bár továbbra sem hittem a dolog sikerében. A könyvben leírtakhoz tartottam magamat. Szükségem volt egy gyertyára, bár azt még nem tudtam, mi végett is. Késlekedés nélkül beszereztem a gyertyát, s hamarosan apró, táncoló lángot varázsoltam kanócára.
Elmémben végigfuttattam azon személyeket, kik már nem élnek e Földön, s akik valamelyest közel álltak hozzám, ám magányos ember lévén, nem találkoztam ilyennel. Egyetlen barátom van csupán, Jonathan Lézard, ám ő, tudomásom szerint él, s nagyon is jól érzi magát. Így hát a véletlenre bíztam sorsomat. Még utoljára jót kacarásztam azon leíráson, mely szerint az idéző egyén halálát lelheti a szeánsz során. Ostobaság. Tudatlan rémmese.
Bár bevallom, érdekesnek tetszett azon elképzelés, mely szerint halottat visszaparancsolhatok az életbe, de itt és most le kell szögeznem, hogy bizony a babona, csak babona marad. Nem jártam sikerrel. Egyébként Jonathan sohasem merte bevállalni a szeánszot. Mikor szóltam neki, ellenkezett, s rám parancsolt, eszembe ne jusson egyedül levezényelni egy szeánszot, mert különben…"

És itt megszakad a mondat, csupán barnává fakult vércseppek tanúskodnak a szeánsz sikeréről. Mikor Alfred testét megtalálta szolgálója, arcából elillant minden pír és minden érzelem. A hulla merev volt és közönyös.
A kiérkező orvos azt mondta, halálra rémült egy álomtól, s a fikció még aktívan dolgozott, mikor ő fizikailag elhagyta a képzelet síkját, s így elméjében összekeveredett a valóság az irrealitással, s a téves képzetek elől szervezete a halálba menekült. S most, oly sok év után, drága barátaim, én, Jonathan Lézard megismétlem e furcsa tettet. A gyertyák a helyükön. Szívem szétmorzsolja a félelem. Suttogva ejtem ki a mondatot: "Alfred McRaven, visszahívlak az árnyak birodalmából, hívó szavamra jelenj meg előttem…"

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Novella
· Írta: leguan
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 196
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 217
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2677 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz