Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fájdalom?

, 333 olvasás, Flo , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Dallamokat játszik a késő esti szél,
Valami földöntúli titokról mesél.
Játszadozik a fákkal, érzem a végem,
Könnyeim repülnek a késő esti szélben...

Kiáltanék, de tudom, már nem lehet,
A boldogság most másfelé nevet.
Áldom a lelkembe költözött telet
és üvöltenék, pedig tudom, már nem lehet!

Egyedül állok, magányosan... mint mindig,
De legalább eljutottam utamon eddig.
Repülnék a sötét felhőkig, az égig,
De mégis is a földhöz ragadtam... mint mindig.

A csend végleg elnémult
A vég végre mellémbújt
Felordítok, újra szíven szúrt...
Az ördög, akit szeretek, elnémult...

Érzed ugye, a szél hogy ringat el,
Bársonyos szárnyakon a mennybe emel.
Sajnálom! De a halál bennem társra lel
És érzem... a Föld így ringat el...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Flo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 2
Kereső robot: 18
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Sutyi


Page generated in 0.177 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz