Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hullámfodor

, 447 olvasás, koma , 6 hozzászólás

Elmélkedés

mint kockás papiron
kusza sorok,
úgy görbül lábam alá,
az esőtől csatakos
lucskos út

egyenesek, görbék
futnak a végtelenbe
és írnak az életembe
súlyos hiányokat

nehéz a levegő,
mintha lelkem szállna
úgy ömlik ki számon
leheletem
be szívom a hideget
és magamban
melengetem

ázott levelek foszlanak szét
lépteim alatt
oszlanak, mint számtalan
könnyektől átázott,
agyon nyűtt, unalomig ismert
gondolat

távolodom létem nyírkos
ösvényein,
s csak mosolygok az érzések,
a vágyak, az álmok
zsugori fösvényein,
kik magukból adni
félnek, de mindig
újabb és újabb szeretetet
kérnek,
s míg gyűljtik
a kapott kincseket,
nem érzik a szivükben
felhalmozódó nincseket

tenni szeretnék,
de korlátok tartanak fogva,
s miközben dühöm
magamba fojtom fogvicsorogva,
energiám, már robbanásra vár
arra, hogy ne legyen határ,
ne legyen mi visszatart,
ha kavarni akarok
nagy vihart, mely
emgem is felkap,
feldob, elsodor

s létem, mint hullámfodor
szalad végig
a végtelen Életen

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: koma
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 305
Regisztrált: 2
Kereső robot: 30
Összes: 337
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.212 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz