Navigáció


RSS: összes ·




Vers: nyár óta

, 491 olvasás, kicsibogyo , 0 hozzászólás

Gondolat

Ha fáradtságtól megfakult képeket adnál,
nekem az is elég volna.
Csak ha tejüvegen keresztül nézhetnélek,
kezembe fognék egy üveggömböt
s beletenném mindazt a jót,
amit akkor és abban a percben érzek.
Mikor először láttalak meg, tudtam,
hogy többé nem jössz vissza,
s tompa képek
lomha felhők
puha tollak szálltak-lebegtek felettem.
ó ha egyszer még…
Hideg és kimerevített kép tolult közénk,
valahogy kettéválasztott minket a valóság,
ahogyan pont ott
és pont úgy
érkezett szembe a Körúton a holnap
egy hajnali villamos csilingelésével.
Józanságom részegségbe fulladt
egy mezítlábas nyári éjjelen
és egy csónakban, egy folyón,
mikor hidegtől reszketve kémleltem az eget.
egy megfogom-a-kezedbe löktek a percek,
én már akkor tudtam, hogy nincstovábbok keresztezik az utat
mégis kedves mosolyt adtam, mikor nem akartam.
összetört varázs hullott a padlóra,
jelen és múlt összeölelkezett,
én pedig magamra találtam egy éjszakányi
nem-vagyok-egyedülben.

ha nincsenek holnapok,
majd én mesélek neked.
és mint kisgyereket, be is takarlak
és homlokon csókollak, mikor elaludtál.
lekapcsolom a lámpát is,
de az ajtót nyitva hagyom,
hogy tudd én ott vagyok mindig,
ha ezt akarod

Az égen úszó bárányfelhők tanítottak meg szeretni.
Hiába jársz be tengereket,
hiába éled az életet,
az ellentétek találkozásában van minden.
a határon.
a jó és rossz közt.
a csend és sikoly közt.
a gyönyör és nyomor közt.

ott találkozz velem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: kicsibogyo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 2
Kereső robot: 18
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Sutyi


Page generated in 0.2553 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz