Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nosztalgia

, 559 olvasás, Magyari Emese , 4 hozzászólás

Mozaik

sétálok
nem tévedtem el - választanom se kellett -
de száz sansz jogán is csak így tévelyegnék
és itt

nézem
szikkadt jelenem mint visszapereg: szemcsés percekben vadász
idő-homoktengerbe ékelődött emlék-prédát ─ talán
keresem "első tévedés" nyomát csak sok az ágazat - út
nincs - hol kezdet a vég s mégis idáig hempelyeg
egy vélt idill-élvezet

***

sivatagi létritmus
sivatagi szél-himnusz
sivatagi borzongás
sivatagi por-láz
sivatagi élesztés
sivatagi vérkönny-vész

***

föld-örök
a mindent elsöprő bűnáradat – s igaz
paszus: nincs menekvés… puszta esély-vigasz
mi hajt…

***

láttam
léleknek ereklye tornyát mit áztatott sár-homok … rozsda-
sárga… ahogy kopott zománcán fényteljességét ragyogta
az élet-Úr… majd távol űzte Nap nagyságát - hol
árnyék a kincs – s tört szilánkokban hullt az álom-éj
───
───
halálvágy: mi utolér(t)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Mozaik
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 185
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 214

Page generated in 0.3121 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz