Van egy Istennő ki nem szeret minket.
Nem fülik őkelmének a foga a szerencséhez.
Azt mondják szép és értelmes, hát akkor
meg miért tipor nyomorba minket?
Pedig nála van a szerencse pora,
a zöld hasú tíz ezresek vagyona.
Ő írányítja a szerencsénket titokban,
ami nem jön semikor, sehonnan.
Sokan magasztalják őt,
de én nem teszem, mert ő
a tolvajok fejedelme.
S csak kifosztja az embereket.
A kezei megvannak kötve,
megmakacsolta magát
pénzszűkében, nem hullajt
pénzt e Földre.
S mi ráköltjük az összes
vagyonunkat, mégsem ad
semmit sem cserébe.
Csak magának kovácsolja
a szerencséjét, nekünk nem.
Ő kezében van a bűvös kocka
amit mindig elforgat.
Sokan imádják, de én már
elvesztettem benne a hitemet,
hiába szép a Fortuna neve.
S talán nem is létezik,
csak ő egy monda
mi elvarázsolja a tárcánkból
a vagyonunkat.