Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fortuna

, 370 olvasás, Rea , 1 hozzászólás

Misztikum

Van egy Istennő ki nem szeret minket.
Nem fülik őkelmének a foga a szerencséhez.
Azt mondják szép és értelmes, hát akkor
meg miért tipor nyomorba minket?
Pedig nála van a szerencse pora,
a zöld hasú tíz ezresek vagyona.

Ő írányítja a szerencsénket titokban,
ami nem jön semikor, sehonnan.
Sokan magasztalják őt,
de én nem teszem, mert ő
a tolvajok fejedelme.
S csak kifosztja az embereket.

A kezei megvannak kötve,
megmakacsolta magát
pénzszűkében, nem hullajt
pénzt e Földre.
S mi ráköltjük az összes
vagyonunkat, mégsem ad
semmit sem cserébe.

Csak magának kovácsolja
a szerencséjét, nekünk nem.
Ő kezében van a bűvös kocka
amit mindig elforgat.
Sokan imádják, de én már
elvesztettem benne a hitemet,
hiába szép a Fortuna neve.

S talán nem is létezik,
csak ő egy monda
mi elvarázsolja a tárcánkból
a vagyonunkat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: Rea
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 212
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 246
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1428 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz