Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mozaikdarab vagyok

, 348 olvasás, cseba , 9 hozzászólás

Gondolat

Hanyag passzivitással
csókot nyomot az arcomra,
Majd tovább suhant
a kavalkádos múltamba.
Csak ez fut végig
egy szőkeségről az elmémbe.
Hány és hány ilyen röpke emlék
van már lelkemben.

Jönnek és mennek az emberek,
a helyek és a fogalmak,
Vannak aki sokáig,
és vannak aki csak
egy pillanatig maradnak.
Ott hagyják lényemen
sorsuk ujjlenyomatát,
És vannak akik bennem találnak hazát.
Ő bennük én is
ott lakom egy kis szobába,
Ahol senki sincs elhagyatva magába.
Ismerősök, barátok,
szerelmek és ellenségek,
Akiben valós vagy
hamis képek rólam élnek.
Tudjátok meg azt:
Én is csak egy mozaikdarab vagyok,
És hiba akarok egymagam kép lenni,
Az is maradok!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: cseba
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 207
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 234
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.2838 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz