Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Zátony

, 405 olvasás, Székács László , 4 hozzászólás

Gondolat

köddel közösül az utcalámpa, cafatol,
szemhéjam sem takarja,
higanygőzök közé inhalálok
alkonyatig,
nem várok a démonos éjszakára,
priznicre vasalok éleket,
szálkákat,
magam alá gyűrt napokat sütök rá
a Celsius 42. fokánál

a levegőt zihálva kapkodom,
hűtővizet párologtatni, …
az egész olyan, mint az agyamba
szűkölt sötétség, világtól menekül,
és áldottá ördögül a fizika,
fajsúlyunk a begyulladt fajhőt nyeli

az cserepet zilál a szájszéli tetőlécre,
hogy ne vicsorogjak, és ne nyugodjak

élvezet hörög, huszonötöket vesszőz
a bokrok közti dereseken,
lekötve talpra, dagadtra, aztán ledob, …
tűlevelek, tövisek, malteros láda, …
állnék, de a sunyi közéjük lök, üvöltök
vagy csak úgy, és a fekete mély zuhanás

alig merek felnézni, … legyen vége

díszsorfalakról nyálcsorognak a korcsok,
futok, rohanok az egyenlőbbek között

közben fülbemász rajtam a csámcsogás

lebeg a várakozás, mi van ott, …
hol, hát hol, … a 42 fokon túl

surrog a levegő, csapdos a csenden,
csak haladásnyit arrébb, felfelé,
vitorla lehet vagy Tyndal jelenség

sziporkázik a por a zátony felett

és oszlik a köd,
csak a sötétség nem, … a gyertyára vár

még fáj a fejem

Megjegyzés: (2008.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Székács László
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 0
Kereső robot: 33
Összes: 235

Page generated in 0.1459 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz