köddel közösül az utcalámpa, cafatol,
szemhéjam sem takarja,
higanygőzök közé inhalálok
alkonyatig,
nem várok a démonos éjszakára,
priznicre vasalok éleket,
szálkákat,
magam alá gyűrt napokat sütök rá
a Celsius 42. fokánál
a levegőt zihálva kapkodom,
hűtővizet párologtatni, …
az egész olyan, mint az agyamba
szűkölt sötétség, világtól menekül,
és áldottá ördögül a fizika,
fajsúlyunk a begyulladt fajhőt nyeli
az cserepet zilál a szájszéli tetőlécre,
hogy ne vicsorogjak, és ne nyugodjak
élvezet hörög, huszonötöket vesszőz
a bokrok közti dereseken,
lekötve talpra, dagadtra, aztán ledob, …
tűlevelek, tövisek, malteros láda, …
állnék, de a sunyi közéjük lök, üvöltök
vagy csak úgy, és a fekete mély zuhanás
alig merek felnézni, … legyen vége
díszsorfalakról nyálcsorognak a korcsok,
futok, rohanok az egyenlőbbek között
közben fülbemász rajtam a csámcsogás
lebeg a várakozás, mi van ott, …
hol, hát hol, … a 42 fokon túl
surrog a levegő, csapdos a csenden,
csak haladásnyit arrébb, felfelé,
vitorla lehet vagy Tyndal jelenség
sziporkázik a por a zátony felett
és oszlik a köd,
csak a sötétség nem, … a gyertyára vár
még fáj a fejem
Megjegyzés: (2008.)