Navigáció


RSS: összes ·




Vers: zárt falak

, 340 olvasás, gyemant , 14 hozzászólás

Gondolat

most még
próbál a tél
köd
fekszik a völgyben
öled tükre
jégvirággal festett

mosolyod
csukódik
mintha nap
sem járna
nem várja a bíbor
széles alkonyával
a csillagtalan estet

de
ha majd újra
gyöngyvirágok nyílnak
s szemedben
a barnák
tavasztól zöldellnek

zárt falakként
lélegzem fel én is
hol a csukott ajtón
elfeledett
dallamokat
kopognak
a síró kóborszelek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 336
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 371
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.8471 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz