Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Aszfaltrajz

, 432 olvasás, lyanoka , 7 hozzászólás

Szerelem

Zuhog az eső, végigfolyik
Akár a bűzlő izzadtság,
Lerakódik és belep,
Mint kortalan piramist a por…
Csak sétálok, feliszom a fényt,
Nyomomban loholó árny és sötétség
Ijesztő szárnya reszket…
Mert nem fogom már a kezét,
Eltűnik a beszéd,
Megbotolva, sorsom karóiba hullva
Szívemből kiömlő
- Lassan hízó - vértócsa tükrében
Gyönyörködöm magamon,
A szemedre vésett aszfaltrajzon.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: lyanoka
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 54
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 70
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.1036 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz