Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Kanadai naplójegyzetek

, 742 olvasás, Kelemen Zoltán , 3 hozzászólás

Mozaik

Augusztus 20.

Tegnap érkeztünk meg ebbe a gyönyörű országba. Nem tagadom, félelmeimmel ellentétben, meglepett a kedves fogadtatás.
Egész úton emésztett a gondolat, hogy hogyan fognak majd fogadni bennünket, szegény menekülteket. Lesz-e mit enni holnap, lakni valahol…
Ma a bevándorlási hivatalból, egy nagyon kedves hölgy, arra kért, hogy kövessük, mivel meglepetése van számunkra.
Őszinte leszek, tátva maradt a szám, mikor egy családi házra mutatva, huncut mosollyal azt mondta, mától itt fogunk lakni és míg én, vagy ők nem találnak munkát nekem, sem lakbért sem rezsit nem kell fizetnünk, sőt, havi járandóságot is kapunk a család alapvető szükségleteinek a fenntartására.
Örömünk leírhatatlan…
Imádom Kanadát!
És ebben az egész család egyetért velem



Augusztus 27.

Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan munkához jutottam. Nem álmaim foglalkozása, de nem panaszkodom. Lényeg, hogy kenyér legyen minden napra az asztalon.
A szomszédokkal is megismerkedtünk már. Nagyon kedves embereknek tűnnek. Nekik is két hasonló korú gyermekük van, mint nekünk. Valójában a gyermekek hoztak bennünket össze.
Délután kirándulni voltunk a közeli parkban. Gyönyörű erdő övezi a sétányokat. Kis mókusok kergetik egymást a fatörzseken, olykor még a kis őzek is kidugják a fejüket a bozótból. Csodás minden! Egyszerűen nem tudom megérteni az embereket, hogy hogyan tudnak rálőni ezekre a csodás kis állatokra!?


Szeptember 9.

Ma megleptem a családot.
Mivel már van állandó munkahelyem, fel tudtam venni egy kisebb kölcsönt és a munkáról hazafelé beugrottam egy használt autókat forgalmazó telepre.
Nem különös kiskocsi, nem is új, de rengeteget segít rajtunk. Már akkor is, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a bevásárlóközpont jó két kilométerre van tőlünk…
Nem esett nehezünkre a séta sosem, de hazafelé, cuccokkal felpakolva, nem volt egyszerű


Szeptember 20.

Egy hónapja vagyunk itt. Már az "inglis" is elég jól megy és úgy érzem, az isten ezt az országot csak nekünk teremthette.
Rengeteget sétálunk a szabadidőnkben. Ilyenkor, ősszel, a természet felveszi a legszínesebb ruháját, az aranysárgától a vérvörösig pompázik minden. Leírni nem lehet ezt a szépséget! Olykor csak megállok és elmerengek azon, hogy mekkora szerencsém van, hogy itt lehetek és élvezhetem mindezt.


Október 27.

Istenem! Nem tudok betelni ezzel a szépséggel, ami itt körülvesz. Jim (a szomszédom) elhívott horgászni egy közeli tóra. Leírhatatlan ez a szépség. Mindig is vágytam egy ilyen csodás helyre, ahol megtalálhatom a csendem, ahol, mint a mennyben, minden sarkon egy új csoda vár. Tudom, mondtam már, de leírom most is. Szeretem Kanadát!
És, úgy érzem, a családom minden tagja imád itt lenni.


November 7.

Ma bevásárolni voltunk. Lehűlt a levegő, nekünk meg, majdnem csak azok a ruháink, amibe ideértünk. Öröm volt nézni, ahogy a gyerekek belevetették magukat a ruháspolcok tengerébe. A fiam alig tudtam lebeszélni a sílécekről, amin egész úton hazafelé jót nevettünk.
A sült-csirke, talán, ma sikerült a legízletesebbre.


November 18.

Nem kis örömünkre, leesett az első Kanadai hó! Talán csak egy-két centi, de mindannyian felkapkodtuk a kabátot-sapkát és rohantunk az udvarra megépíteni a legelső hóemberünket,
megvívni az első hógolyócsatánkat, ebben az országban is.
A táj, amilyet még az életemben nem láttam, csodaszép! A hófehér lepel alól kandikáló vöröses levelek, mint karácsonyfadíszek adnak a tájnak ünnepi jelleget.
Csak ámulunk és vívjuk, belefeledkezve a mi kis csatánkat, nem törődve, hogy a hó a kabát alá száll.
Kipirosodva mentünk vacsorázni, mindenki szemében a mosoly.
Csak szerényen szeretném jelezni, hogy én győztem…


November 21.

Ma megint esett. Jó negyed órámba tellett, mire letakarítottam a kocsin megpihent pelyheket.
Majdnem a munkáról is elkéstem. Még szerencse, hogy korán-kelő vagyok.


November 29.

Egész nap esik. Már vagy négyszer elhánytam a ház előtt. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, unom már egy kicsit.

November 30.

Az éjjel sem állt le…
Jó óra hosszába tellett, mire megtaláltam azt a kurva kocsit a hóban. Lehet Jimnek is kellett volna szólnom, hogy egy picit meghúztam a Mustang ajtaját a hólapáttal, de végül is minek parkolt öt centire mögém.
Munkára nem mentem be, mert, mire elhánytam az összes havat az útról annyira fáradt voltam, hogy alig bírtam visszavánszorogni a házba. Na meg, fél szemmel nehéz is a szemeteskocsit vezetni.
Jó keményet üt ez az állat.
Pedig nem is nagyon látszik az a rohadt karc.

December 2.

Kurva hideg van és még mindig esik ez a szar. Tele a tököm a hólapátolással. Az udvarban már másfél méteres a hó, az utcán meg a hókotró egy valódi Kilimanjárót tornyosított a kocsi fölé. Az egy dolog, hogy szeretem a havat, de ez már mindennek a teteje.
Munkára is kellene menni, mert kivágnak így, de mit tehetek, nem vagyok képes eljutni a kocsiig egyetlen délelőtt.

December 3.

Verem a faszom ebbe az egész kurva időbe! Hát nem bír leállni ez a szar sohasem?
Esik, esik, mintha Holle anyónak egymillió klónja lenne.
Már majdnem kétméteres hó mindenütt és még mindig bassza az anyját itt nekem…
A hólapátot is belepte valahol az udvaron, mert ugye, ha én nem teszem a helyére akkor az biztos nem lesz odatéve. Tele a faszom mindennel már.
Rohadt hideg van, fúj ez a kurva szél is. Azt se tudom merről, mert itt csak rohadt észak van, meg az a baszom hó mindenütt. Meg a kopogás, futkározás a padláson, mert ezek a kurva mókusok befészkeltek ide nekem. Már bánom, amikor Jim felajánlotta azt a kiskalíberűt és én marha nem fogadtam el. Most baszogathatom a plafont is, ahelyett, hogy aludnék az éjszakákon.
Úgy szar itt minden, ahogy van. Már alig beszélünk egymással, csak hallgatjuk a szél üvöltését, meg tördössük reggelente ezeket a kétméteresre nőtt jégcsapokat. Meg csak veszekszünk, hogy ki a fasznak volt az ötlete ide jönni.
Útálom ezt a helyet! Rohadtul útálom és nem értem hogy, hogy a faszomba lehet itt élni egyáltalán

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Mozaik
· Kategória: Jegyzet
· Írta: Kelemen Zoltán
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 229
Regisztrált: 2
Kereső robot: 35
Összes: 266
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.3275 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz