Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Drága vagy

, 343 olvasás, Jimmyke , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

A téli álom szellője söpört fekete kabátom alá,
Amint a zajos utcák közt fürkésztem a csöndet,
A bolthoz értem lassan, ahol illatok díszei remegtek,
S zsebeimben kutattam néhány olcsó örömet.
Ajtót nyitottam, s szürke kosarat vettem kezembe,
S a faragott, nehéz polcok áruit kémleltem:
Egy kedves mosoly-ára könnyű csalfaság,
A könny most ajándék-drágábbat kerestem.
Mélyebben, ahol az illatok a bútorokon álltak,
S a szőnyeg selymei simogatták csizmámat,
Barna gyöngyhajba tekert pillantások fénylettek,
De nem találtam hozzájuk árát.
Itt időztem két ölelés reménytelen pillanatáig,
Majd lemondó csöndekkel tovább szenderegtem,
S e kis üzlet legtisztább, üveggyémántra csiszolt
Vörös pezsgésű igaz nedűjéhez léptem.
Mondhatatlan gyönyör fodrozódott a szelencében,
Vérszív-könnyek verejtékei leheltek a palack falára,
S fehér illatok halhatatlan csillogása, mint a
Tavaszi ég, ragyogtak szelíden e Nagy Boldogságra.
Magam sem tudom meddig csodáltam a fények
Csengésre csiszolt szép színes hangjait,
De éreztem, mint jég, melybe utat tör a melegség,
Csókallal fosztotta le szívről a kínok örökös pajzsait.
Varázslatos vonzalmak végső gyöngédjébe bújtam,
S szerelmes álmom az agyamból a vérrel lelkemre tért,
Ahol világos lágy csillagrózsák fonalába ékesült,
Miképpen a nyáron kinyíló, esti, finom ég.
Örömben vonaglott minden ízem illata,
Megleltem a Boldogságot, sebeim haldokló vigaszát,
De mint a föld alól kicsapó, romboló forró lehelet,
Csurgó sebeim mélyedéseibe vájt lándzsát az ár,
Lélegzetem hanyatló lassulása jelezte,
Ha nem lépkedem el, szívem meg, megáll.
Sietve, megtörve hagytam el az üzlet hangulatát,
S Kint a hideg levegőn nem kaptam levegőt,
Szédültem, s kapkodva egy fapadra vetődtem,
Remegve érzetem gyöngeségem, a Benti mély erőt.
Csak tűnődtem ott árván, s kék dobozomból
Magánylevélbe sodort bíborszenvedésre gyújtottam.
Lassan pirult a lángja, s káros füstje mind szívébe szállt,
S miközben a Boldogságot bontotta, az Árra gondoltam.
Nehéz volt elismernem s lemondanom arról,
Amiért vonzódtam, vágytam, harcoltam, születtem.
Ahh, lesz e nékem annyi érzéspénzem valaha?
-A Boldogság Ára: Vivien.-

Megjegyzés: Jancsó József, Dunakiliti, 2009.01.22.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Jimmyke
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 185
Regisztrált: 2
Kereső robot: 29
Összes: 216
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.3411 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz