Navigáció


RSS: összes ·




Vers: MIndent elhagyunk…

, 774 olvasás, Pekka , 0 hozzászólás

Halál

… mikor a csend beszél,
mint a megfeszített végtelenség,
magába záruló emléke; megidéz múltat,
sok fájdalmat, mint egy régi kép

… mikor a csend beszél
és mi hallgatunk,
mélyén pár cseppet old
száradt könnyeiből,

a dal,

mi most is elvarázsol;
földbe némul, hangunk,
s a fáradtan suttogó szél
sorsunk kopjafáin

üvölt

mindent elhagyunk…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 328
Regisztrált: 1
Kereső robot: 30
Összes: 359
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2264 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz