Navigáció


RSS: összes ·




Vers: megbékélés

, 268 olvasás, gyemant , 4 hozzászólás

Szerelem

mennyi szép ölelt
s már
azt sem bántam
ha zúz a hideg
ha törik a csont

ujjaimban is
lüktettek az erek
szemem fürkészted
kezed simogatott

pár nap volt csak
halk
lehet hogy épp
egymás
mellett mentünk

csak a szél
a bűnös
fújta szavam félre

badarság pedig
vagy afféle
döntésképtelenség
hisz
szép a szeretetünk

majd a csend
hágott
az éjjek sötétjébe
s halkan időt kért

mert meg nem
sértenélek
sosem néztem
melyik csillag
adja nekem fényét

sosem kérdeztem
honnan merít
meleget a nyár

csak
térdre hullva
mint aki ajkán
nyomorult imát vár

csúsztam ott is
ahol
agyag-vörös
a szín
ha sáros az út

lépcsőid jártam
föl
föl
egész szirmaidhoz

/sors furcsa utcái/
gyökereid bennem
ha illatod
másfelé is eljut

a holnap lesz
az mely
szebb napokat is hoz

jöjj fehér tavasz
csak
a kezemet fogd

mennyi szép ölel
s már
azt sem bánom
ha zúz a hideg
ha törik a csont

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 184
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 218
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1894 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz