Úszunk az árral.
Méltóságát vesztett tucatok mérge
butít, tompít értéket, gondolatokat, ha
nem vesszük észre, majmolni kezdjük
a majmokat, selypít már az is ki régóta
beszél - visszamászhatunk a fára -
könnyebb, ha banánból lesz a kenyér?
Hol vannak a mesék, az esti színház,
a versek, a muzsika, a tudományt értő
mesterek, hová meneküljön az, kit nem
érdekel, kit nem kötnek le a celebek?
Úszunk az árral.
Csónakunk még nem süllyed, de
kezünkben egyre nehezebb a lapát,
ha húzunk egyet előre, lehet a víz -
visszavág. Apró örömöket kergetünk
és jobban fájnak a ki nem mondott
szavak, hamvad a parázs bennünk,
hol nem kellene, ott is tüzet oltanak.
Igaz barát is egyre kevesebb, nincs
idő hajnalig beszélgetni, fizetett
mosolyok, kocsma, haverok a trendi.
Úszunk az árral.
Tényleg csak ennyi?
2009
Megjegyzés: csak beteg ne legyen az ember és ne fanyalodjon rá a mozidobozra…