Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kavarog a keserű és az édes…

, 407 olvasás, Alexand , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Melletted vagyok én,
de Te ezt nem tudhatod,
fegyver halántékomon,
ujjad a ravaszon…

Hát húzd meg,
ki tudja, meddig húzhatod,
lehet, mire meghúzod,
a lelkem már rég halott…

Hanyatló testem
majd dübben még egyet,
kavar, múltunkat ellepő
szürke porfelleget…

Meglásd, jó lesz majd aztán,
a vidám világban
piros ruhában jársz,
s én, az égi tóból mosolygok Rád…

A kertben a cinkék
a sírom fölötti fákon,
fiókákat költenek
a zöldellő ágon…

S Te alattuk üldögélsz,
verseid olvasod,
nézed a kelő és nyugvó napot,
szíved köré fonod az akác illatot…

Csak úgy… eszedbe jutok,
mikor összefolynak előtted
betűk, mondatok, évek,
s a nevem ízlelgeti a nyelved,

kavarog a keserű és az édes…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Alexand
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 1
Kereső robot: 31
Összes: 236
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.3161 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz