Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Üzenet a lét pereméről

, 354 olvasás, Sárhelyi Erika , 24 hozzászólás

Néhány szóban

Ó, Uram, én már rég nem nyújtózkodom,
s elférek bármi' kurta takaró alatt.
Jövő nem aggaszt, míg jut néhány falat,
beérem a mával is itt, a betonon.

Engem ne félts, velem jóban van a tél,
s vigyáznak rám a szociális angyalok.
Őket szánd, kikre a magány ráfagyott,
pedig volt holnapjuk és felettük fedél.

Értük sírj, ott, a fűtetlen szobákban,
kiknek soha többé nem fáj a január.
Mondd, Uram, ki segítsen rajtuk, ha már
Te sem találsz rájuk kicsivel korábban?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: Sárhelyi Erika
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 211
Regisztrált: 0
Kereső robot: 35
Összes: 246

Page generated in 0.1602 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz