Arcod erkélyére kiült a boldogság,
Amikor tekinteted nálam járt.
Szívem hallotta lelked szelíd szavát,
És izgatottan boldogan adta neked magát.
Azóta benned élek és körül vesz lényed,
És amit én te is érzed.
Egy a sors, az érzés a gondolat,
És ez így lesz örökre:
Én benned, Te bennem maradsz.
Lelkünk csillámló töredékei,
Gyermekinkbe lesznek szerelmünk jelei.
Bár napjaink majd egyszer elfogynak,
De érzéseink emlékei bennük megmaradnak.
Így ne félj ha az idő eljön,
Mert valaki rendezi ügyünk fentről.