Végtelen
Minden kis kép, hiszem a helyén lesz egyszer.
Csengő csókot biggyeszt csillagunk ajkára
a végtelen, melynek mentén fakón fekszel.
Ragyogj, vessz el! Hullj a világod markába!
Majd vissza se nézz a távolra!
Víz
Hömpölygő haraggal zúdul le az ár,
ha kötéseit bontja a kemény jégvért.
Nézd, hogy eső alatt búsul ez a táj!
Megfulladok mielőtt még partot érnék
a stégnél, mit hullámok mosnak.
Mit rejt a világűr? Tengert? Óceánt?
A párolgó cseppek elhagyják a Földet
és onnan hullnak, a kéklő ég alá.
Ülök az ablaknál, s hallgatom, hogy zörget
Ablakot, tetőt, őszi estét.
Nyolc üzenet
Ha lenne egy dzsinnem, azt kérném:
lássam merre visz a vaktérkép.
Úgy élj, hogy másnak is hagyj érvényt.
Kérj gyertyát, ha nem látsz sarkfénynél.
Naprakészen
Elnyúló álmokat ér utol a vekker.
Kezdődik egy újabb hétfő, szerda, péntek.
Ágyamból felkelek, majd fátyolos szemmel
várom, hogy jöjjön el a hétvége végre.
Vajas kifli lesz csak a reggeli megint.
Szokásos idő lesz a rádiós szerint.
Szirmok
Harmatban fürdőző szépség.
Törékeny. Vigyázz, le ne ejtsd!
Rád rontja rózsái ragyogó részét.
Százszorszép ő, a legelső nefelejts.
Nehezen lopott mosoly…
Egy gyönge vonás, mely némán andalít,
de erőssé tesznek gyémánt ajkaid.
Csak írd le mosolyod, szád görbéjéért élek.
Súgd el bánatod, s add terhed a szélnek!
Végleg.
Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17 
Összes: 81
Jelenlévők:
