Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Torkom köszörülöm

, 501 olvasás, Ezgarth , 2 hozzászólás

Gondolat

Torkom köszörülöm,
újabb lázadásba kezd bennem a lét.
Az estet ma végig küzdöm,
én is indulok, pedig nincsen tét.

Megigazgatom e romló testet,
éles roppanással ma is enged nekem.
A társam, kire az út ezer sebet festett,
mert átsuhantunk ezer életen.

Egytől egyig mind csodás volt,
nem könnyű, de mégis oly teljes.
Hangom egykor mindünk hangja volt,
bár külön szólt, de így is kedves.

Mindannyian bennem élnek,
bár közénk hosszú évszázadok állnak.
Most értük szólok, így célhoz érnek;
végül mindennel eggyé válnak.

Nincs oly szó most, mely ide illene,
s kifejezné, mit érzek legbelül.
Mindenem az elveszettek érdeme,
mert olykor lényünk egyesül.

Torkom köszörülöm,
feszíti megannyi bánat és öröm,
mindezt egy szóvá szövöm,
s csak annyit mondok: Köszönöm…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: Ezgarth
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 51
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 69
Jelenlévők:
 · Ballagó
 · CthulhuCult


Page generated in 0.0868 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz