Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Farsangra

, 743 olvasás, Székács László , 0 hozzászólás

Farsang

Álarcot kéne írni. Sárkányt.
Szeretőt, tanítót. Farsang.
Pödörgetni szavakat.
Iszamos partokra. Mólóknak.
Inkább horgonynak nyíltan,
a szélcsendért.
Fodrozza körbe az ég.

Zátonyok, plankok,
a vér surrogjon. Oxigént.
Jelmeze agyvérzés.
Mondatoké.
Béna oldja gügyévé a
szerelmet, a könyört. Él.

Szószedetbe csokrozott lét.
Bálkirálynő legyen,
konfettik és kígyók között.

Nem, inkább a szakálltépés.
Ujjára csavart sziporka.
Jópofa rúzsnyaló.
Csókálló.
Ondolált, jaj hogy is mondta…
Borotválni a szösszeneteket.
Nyafogva, szépségtapasz alól.

Vigye őket a Duna, mintha
szépia vászna habzana.
Papírgaluskák pacnik közé
torlódnak, zátonyra rajzanak.
Sötét tiszavirágok. Tegnapok.

Megjegyzés: (2009.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Farsang
· Kategória: Vers
· Írta: Székács László
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 35

Page generated in 0.0536 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz