Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A Keserű Édesség

, 507 olvasás, Jimmyke , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Koszos, fehér szakácsruhába öltözött a Nagy Élet,
S búslakodó mosolyával úgy döntött készít valamit,
A legkülönösebb legkeserűbb legédesebb Édességet,
Az Ő kényes, fekete szakácskönyve szerint.

A fájdalom lisztjét és a bánat tojását összegyúrta,
S megszórta a magány legfinomabb élesztőjével,
Kelés után így lett szívem a bú martaléka,
S kockákra vágott a bús könnyek tőrével,
Majd megtöltött ízes, rózsaszín Vivien-krémmel,
S szív alakra vágta eme keserű süteményt,
Hogy barnább legyen, megkent a kínok ecsetjével,
S tepsibe rakott, amely ki volt kenve szenvedéssel.
A bús álmok lassú tüzébe tette eme desszertet,
Amelyet sokáig égetett a reménytelenség lángjain,
Sülés után vágott magának egy apró szeletet,
S felszolgált a kirakatban a pusztulás tálcáin.
Azóta is ott száradok, míg a Krémest úgy viszik,
Hármat, négyet, s közben rám sem néznek,
De Kacag az Élet, ahogyan a habját eszik,
Mert az is csak élete a betegségnek…
-Nem látta más azt a Szakácskönyvet.-

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Jimmyke
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 102
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 116

Page generated in 0.3276 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz