Én még emlékszem a nagyira, ki már több éve elment,
Ő sokszor adott tanácsot, én sokszor mondtam ellent.
Emlékszem mikor kártyából jósolt magának,
Meg elmesélte, hogy réges-rég hogy ismerte meg a papámat.
És emlékszem arra is, ahogy gyúrta a tésztát a konyhában,
Kék kis nejlon kendőt hordott olyankor a hajában.
Szürkés szeme körül a szarkalábak, mint megannyi papirusz redő
A régi korokról mind egy-egy történetet adtak elő.
De hol van már a kis ház, meg a meleg konyha,
Azóta eladták, más költözött bele, felújította.
De a Klapka utca nekem ugyanaz marad mindig,
Benézek a kapun, s olykor az ablakon is, pedig nem illik.
Néha még mindig azt hiszem, hogy a mama vár,
Pedig nincs se ribizli szörp, se süti évek óta már.
S nincs a jó öreg puha kéz se, aki a fejemet simogatta,
Ő a mosott ruhákat már csak a felhők felett hajtogatja.
Megjegyzés: Bp., 2009.01.06.