Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Klapka utca 13.

, 489 olvasás, -Bogi- , 7 hozzászólás

Megemlékezés

Én még emlékszem a nagyira, ki már több éve elment,
Ő sokszor adott tanácsot, én sokszor mondtam ellent.
Emlékszem mikor kártyából jósolt magának,
Meg elmesélte, hogy réges-rég hogy ismerte meg a papámat.
És emlékszem arra is, ahogy gyúrta a tésztát a konyhában,
Kék kis nejlon kendőt hordott olyankor a hajában.
Szürkés szeme körül a szarkalábak, mint megannyi papirusz redő
A régi korokról mind egy-egy történetet adtak elő.

De hol van már a kis ház, meg a meleg konyha,
Azóta eladták, más költözött bele, felújította.
De a Klapka utca nekem ugyanaz marad mindig,
Benézek a kapun, s olykor az ablakon is, pedig nem illik.
Néha még mindig azt hiszem, hogy a mama vár,
Pedig nincs se ribizli szörp, se süti évek óta már.
S nincs a jó öreg puha kéz se, aki a fejemet simogatta,
Ő a mosott ruhákat már csak a felhők felett hajtogatja.

Megjegyzés: Bp., 2009.01.06.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: -Bogi-
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 1
Kereső robot: 28
Összes: 233
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1431 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz