Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Igézetek

, 576 olvasás, kerzeszpenczu , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Megkörnyékeztek a menny angyalai,
lelkembe idéztek végtelen életet,
s ezt én könnyelműen elhittem nekik.

Vak értelemmel imádtam Istent,
s csak hittem, egyre hittem,
hogy csodásan szép lesz életem.

Cirógattak ájtatos szent életek,
melegítették a bennem lévő érzetet,
álvarázsokat suttogtak fülembe.

Mire ráeszméltem e szirénzenére,
eladtam bután a lelkemet,
s mégsem lehet örök az életem.

Rádöbbentem: hazudtak az angyalok,
mert csak a lélek kell nekik,
nem az emberi gondolatok.

Mire érteni is szerettem volna,
mi is lesz a testemnek sorsa,
Isten a húsomat a pokolba sorolta.

Öreg lettem, nem hallgatom az égi zenét
se az ördögi vágy buja énekét,
nem adom egyiknek sem a szívem hitét.

Sem fent a magasságos égben,
se a pokol tüzében nem szeretnék,
de itt a Földön élni és halni akarnék!

Megjegyzés: 2000, Szentgál

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: kerzeszpenczu
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 162
Regisztrált: 2
Kereső robot: 37
Összes: 201
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz