Megkörnyékeztek a menny angyalai,
lelkembe idéztek végtelen életet,
s ezt én könnyelműen elhittem nekik.
Vak értelemmel imádtam Istent,
s csak hittem, egyre hittem,
hogy csodásan szép lesz életem.
Cirógattak ájtatos szent életek,
melegítették a bennem lévő érzetet,
álvarázsokat suttogtak fülembe.
Mire ráeszméltem e szirénzenére,
eladtam bután a lelkemet,
s mégsem lehet örök az életem.
Rádöbbentem: hazudtak az angyalok,
mert csak a lélek kell nekik,
nem az emberi gondolatok.
Mire érteni is szerettem volna,
mi is lesz a testemnek sorsa,
Isten a húsomat a pokolba sorolta.
Öreg lettem, nem hallgatom az égi zenét
se az ördögi vágy buja énekét,
nem adom egyiknek sem a szívem hitét.
Sem fent a magasságos égben,
se a pokol tüzében nem szeretnék,
de itt a Földön élni és halni akarnék!
Megjegyzés: 2000, Szentgál