Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lépkedek feléd

, 368 olvasás, matasicsi , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Lépkedek feléd
a januári ködben
- jótékony lepel -
elfed, átölel,…
nem láthatod a
félelmet arcomon,
a kezem sem,
ahogy ökölbe szorul,
csak lépkedek feléd
félve, szótlanul…
egy marék hó
olvad ki tenyeremből,
közénk telepszik
a némaság,
orvul a lelkembe
fészkeli magát
a kérdés:
lépjek-e tovább?
aztán újabb lépés,
sután, tétován -
a januári ködben
botladozva előre
- nem látlak, de
tudom: elindultál
te is, bizonytalanul,
engem keresve a
labirintus-éjben!
én itt, te ott…,
sötét ösvényeken
fázva félünk…,
lesz-e út, amin
egyszer, majd
egymáshoz elérünk?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: matasicsi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 335
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 362
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2871 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz