Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Netes szerelem 4.

, 288 olvasás, Aurora White , 2 hozzászólás

Szerelem

Barbi pontban hatkor megjelent a megbeszélt helyen. Tudta, hogy szurtosmedve késni fog, direkt ezért adott meg fél órával korábbi időpontot barátnőjének. Ezt már sikerült megtanulnia.
Nagyjából negyed órája várt már, mikor egy kissé molett nő indult meg határozottan az irányába. Hátközépig érő haját játékosan fodrozta a szél. Alkatához egyáltalán nem illő szűk miniszoknyát és felsőt vett magára, majd így szólt:
- Bocsi a késésért – majd három puszit nyomott az arcára.
- Semmi gond Márta – felelte a lány. Ő magát nem zavarta a másik öltözéke, ami a nick-jének – szurtosmedve - az ihletője volt.
- Menjünk be, mert különben nem lesz helyünk – indítványozta Barbi, majd eligazgatta rövid, vállig sem érő haját és megindult, a másik pedig követte őt.
Az első helyek és az utolsók már foglaltak voltak, így középtájon helyezkedtek el. A film kezdetéig megbeszélték az elmúlt nap eseményeit. Mikor Barbi az előző nap történteket fejtegette barátnőjének, amaz a szája elé tette a kezét és halkan felsikkantott.
- Nem mondod! – játszotta az értetlent.
- De bizony, minden úgy volt, ahogy mondtam – állt ki az igaza mellett.
- Te komolyan egy színesbőrűvel chateltél?
- Ja – felelte a másik tettetett higgadtsággal látva, hogy Márta néhány közelükben ülőnek felkeltette a kíváncsiságát, és érdeklődve tekintgettek az irányukba, hátha ők is elkapnak néhány morzsát az izgalmasnak tűnő társalgásból.
- És… - kezdte volna a kérdését, de ekkor már elkezdődött a film.
- Majd a film után még beszélünk – suttogta Barbi.
- Rendben – súgta vissza a másik és megpróbáltak az előttük lévő vetítésre koncentrálni.
A film felénél járhattak, mikor Márta már nem tudta tovább türtőztetni a kíváncsiságát és suttogva fordult szomszédjához:
- Tényleg olyan nagy, mint mondják? – kérdezte, miközben pajzánul csillogott a szeme.
- Mire gondolsz? – kérdezte a másik a lábujjáig vörösödve, ami szerencsére nem látszott a sötétben. Felháborítónak találta barátnője kérdését.
- Tudod te – vágta rá amaz még mindig csillogó szemmel.
- Ja – felelte a másik, majd újra a filmre függesztette a tekintetét, mint aki befejezettnek tekinti a témát.
- Mi ja? – akadékoskodott továbbra is.
- A kérdésre a válasz – felelte cseppnyi ingerültséggel a hangjában, miközben le nem vette a tekintetét az előtte játszódó eseményekről.
- Jól van, na – durcáskodott Márta – nem kell mindjárt megsértődni – majd ő is folytatta a filmnézést.
Barbi nem válaszolt semmit, hanem csendben maradt a film végéig. Akkor felálltak és elindultak a kijárat irányába.
- Mi volt a neve – kérdezte Márta hirtelen.
- Kinek? – értetlenkedett a másik.
- Hát akiről beszéltünk – csattant fel az előbbi.
- Ja, hát Mazsola – pironkodott továbbra is.
- Köszi. – véste egyből a memóriájába a hallottakat – Leszel ma chaten?
- Lehet, szerintem, ha hazaértem egyből bekapcsolom a gépet.
- Okés – azzal búcsúpuszit nyomott az arcára és elindultak két különböző irányba.

Barbi otthon egyből bekapcsolta a gépet – ahogy ígérte - és közben rohant átöltözni. Mikor betöltött, megnyitotta a netet és feltett egy teát főni.
Elsőként az emailjeit nézte meg, ahol a spamokon kívül nem érkezett más. Ezután belépett a szokásos oldalra, a chatre. Szurtosmedve már fenn volt, úgy döntött nem ír neki, hanem inkább kiválasztott egy srácnak tűnő egyént és írt neki:
- Szia!
Míg várta választ, körülnézett kik vannak fent. Mazsola fenn volt, de még véletlenül sem akart neki írni, úgy sejtette Márta úgyis lefoglalja őt. Ismerte barátnőjét, tudta, hogy oda van a férfinemért, ezért nem is neheztelt meg az aznap történetkért.
- Szia – jelent meg a villogó üzenet. Hosszan elbeszélgettek egymással, minek következtében érdekes dolgok derültek ki:
- Nem mondod, hogy te is ott dolgozol – kerekedett el Barbi szeme.
- De bizony – vágta rá a beszélgetőpartner.
- És mit dolgozol?
- Árufeltöltő vagyok, te?
- Pénztáros.
- Akkor ez lehet az oka, hogy eddig még nem találkoztunk.
- Hogy nézel ki? – érdeklődött a lány.
- B haj, b szem, szakáll, szemüveg. Te?
- Ugyanez csak szakáll és szemüveg nélkül – mosolyodott el magában.
- Holnap odamegyek hozzád és megnézlek.
- Rendben, – gépelte – általában az ötös kasszánál vagyok, ha nem ott, akkor a tizesnél, de szerintem megismersz.
- Jó, megkereslek – írta a férfi – most viszont már mennem kell, majd holnap találkozunk.
- Oksi. Szia!
- Szia! – búcsúzott a férfi.
Barbi várt még egy kicsit, de mivel se szurtosmedve nem írt, se senki más, ezért úgy gondolta, ő is távozik és kikapcsolta a gépet.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Regény
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 324
Regisztrált: 2
Kereső robot: 37
Összes: 363
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.45 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz