Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szobor

, 251 olvasás, Scardanelli , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Stagnál a hazugság, mint a szobor,
a lelkem komor,
letisztíthatatlan a kegyetlen por.

Fuldoklik, hörög melletted,
(mintha oda sem figyelne)
eltávozik egy értékes
elme.

Mire visszamennék,
csak macskája hasítja
az ingét, az én szívemet
ez a rút emlék.

Az ember magabiztosan ítél,
de segíteni mindig fél,
szoborként él,
így köszönt az újévi
tél.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Scardanelli
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 112
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 133
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0941 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz