RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2008-12-14 14:00:00, 241 olvasás, koma , 0 hozzászólás
kibillent oldalú létezések feloldódnak az űr homályában eonokat zár magába minden sóhajod amikor lépsz érzed hogy megnyílik alattad az Űr és a mélyből rád kiáltanak a csillagok Itt vagyok! - kiáltanál Te is de szádban elvesznek a szavak nem találják a kiutat és testedbe fulladnak de minek is szólnál? és kinek? elhullott mákszem vagy csupán amikor a szellő görget pedig Te azt hiszed utazol a lét-idő vonatán csupa tévhit ami éltet csupa árnyék csak a fény satnya példánya vagy a létnek annak sem örülsz hogy élhettél melletted elfolynak az évek a teremtő energiák doboza már üresen áll mégis mintha még tenni akarnál mintha még mindig álmodnál képzelsz valami szépet valami nagyszerűnek gondolt életet és még görcsösen teremteni akarsz pedig már megértetted a lényeget
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς