Mint zúzmarás bumeráng tér vissza a tél
Keskeny völgyben csoszog csöndesen az éj.
Büszkén vet véget a horizont szélének
Fenyves sóhaj-árnyék pillére az égnek.
Pillák közt tekint ki tétován a szíved,
Bár alszol már, hisz lehunytad a szemed.
Száncsengő hangra lelked húrja pendül…
Bőg a csodaszarvas, a Tejutból lendül.
Mikulás szánjával suhan a szélben
Patak kacajában fürdő csillagfényben.
Zsákja édesség és csecsebecse helyett
Mosolyt, Vídámságot, Szeretetet rejtett.