még sodor az áradat, belém markol
magával ragad, messzi visz a parttól
vértelen ajkam fehér, mint a vászon
talán csak kosz lehetnék a kovászon
fuldoklom a mocsokban, mily förtelem
már magam sem tudom, mi történt velem
hirtelen közelít a forgó örvény
beleveszek egészen, ez a törvény
riadtan kapkodok amíg merülök
… elájultam azt hiszem - de már ülök
a tükörre meredek - kicsit félek
tudom groteszk az egész - de még élek
Megjegyzés: 2008.04.12.