Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fátyol

, 345 olvasás, duck , 2 hozzászólás

Gondolat

Bús komorság lett úrrá rajtam
sötét fátyol borul arcomra,
csalódottság halk szava suttogtatik fülembe
mély érzéseim egyre-egyre eltűnnek

Már nem érzek kínzó gyötrelmet
Meghalt az érzés értelme!
Meghalt mert kiölted belőlem!

Csak üresség maradt
mely lelkemet táplálva elnyomni készteti
mindazt… amit még annak lehet nevezni.

De a fátyol egyre csak nő és nő
Hosszan tartó éji időn
Ne nőjj hát tovább,
parancsolom néked,
de ekkor vettem észre: Szívemet már ronggyá tépted

Hittem az életben, az örökké tartó szerelemben
Elhittem minden szavad,
és lám ekkor vettem észre: Sötét fátylam előttem kel életre

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: duck
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 192
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1434 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz