Hajnal, nyűgösen ébredsz.
Korty kávé, majd csésze.
Még egy elég lesz.
Magadba nézel,
a kanállal babrál kezed,
elkapom tekinteted:
a gyámoltalan pillantást,
a még álmosat, tétovát,
amikor még itt vagy,
nem lépsz tovább,
amikor arcodon még
az ébredezés vet ráncot
amit csak én látok.