RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2008-12-01 14:09:19, 352 olvasás, Hiszti , 0 hozzászólás
Egyedül maradtam a ténnyel: Már megváltoztathatatlan minden. A tükörre írok most vérrel, Homlokomra stigmát karcol a szégyen. Szemeim előtt a sors Megvető gúnyos fintora. Oly sok bántó szavad Lelkem szaggató ostora. Mondd! hogy lehetek ily ostoba? Próbálok újra bízni, S Téged biztos pontnak hinni. Bűnjeim tengerén most dagály az úr, Özönlik felém megállíthatatlanul. Próbálok feledni hidd el! Ám a megbocsátás hídján álva arcul köp a Hit.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς