Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Próbálok

, 352 olvasás, Hiszti , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Egyedül maradtam a ténnyel:
Már megváltoztathatatlan minden.

A tükörre írok most vérrel,
Homlokomra stigmát karcol a szégyen.

Szemeim előtt a sors
Megvető gúnyos fintora.
Oly sok bántó szavad
Lelkem szaggató ostora.

Mondd! hogy lehetek ily ostoba?

Próbálok újra bízni,
S Téged biztos pontnak hinni.

Bűnjeim tengerén most dagály az úr,
Özönlik felém megállíthatatlanul.

Próbálok feledni hidd el!
Ám a megbocsátás hídján álva arcul köp a Hit.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Hiszti
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 205
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 233
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1389 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz