Nem gondolkodom!
Mikor is tettem ilyent utoljára-végtelen a múlt.
Nem emlékszem-tehát nem is vagyok,
akkor mégis, min nem gondolkodtam?
Úgy álmodom, hogy nem maradnak képek,
talán a nemlét keserűségén ábrándozom,
dehát ha nem vagyok, mégis ábrándozhatok?
A világ létezik, csak számomra nem, emlék
-ez így lehet!
Mivel nem gondolkozom, nem is ábrándozhatok,
ha meg mégis azt hiszem, abból is csak semmi lesz.
Nincs értelem, én sem létezem.
lehet-e az, ami nem lehet?
Miért is írogatok: rejtelem,
lehet, nem is írok, csak az a képzetem,
hogy lehet valami létező, ha nem emlékezem?
Ui.: Tapasztalás nélkül nincs viszonyulás,
értelem nélkül nem lehet tapasztalás.
Kérdés csak annyi, van-e létezés egyáltalán,
vagy egy ábránd ábrándjai vagyunk csupán.