Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Élni…

, 265 olvasás, Destiny , 7 hozzászólás

Gondolat

Szédült Ikarusként szárnyalok magasba,
napot nem félve, hátha látom, merre jár
kinek léptét félteném, követném, de csak
olvadt szárnyakkal bukok alá a mélybe

szeretetet koldulok, sóvárgó kezekkel,
de alamizsna nem kell, s csaló, telhetetlen
szélhámosként nem mindegy kié a bankó,
mit mohó, éhező lelkemnek vetettek

vagyok megértő hitves, tüzes, vad szerető
büszkeségtől duzzadó, féltéstől sorvadó,
se jó, se rossz, csak egyszerűen anya, ki majd
lesz gyászoló özvegy, vagy korábban távozó

kapaszkodom csalóka szavakba, - talán, lehet,
majd valamikor – mert a halálon kívül nincs
mi végleges, lázadok, feladok, befejezek, s
újra kezdek, vádolok mindent, s magam is

lehetne ezer arcom, s ezer életem, s még
ezer elmúlásom sem félném, csak küzdenék,
futnék, ölelnék, fájnék, szeretnék, újra s újra
de élni, bármilyen nehéz, ezredszer is élnék

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: Destiny
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 332
Regisztrált: 1
Kereső robot: 28
Összes: 361
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 2.3382 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz