Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A fény imája

, 768 olvasás, tollhegy , 42 hozzászólás

Néhány szóban

Hajnalban, napkeletről jött a fény,
Föld gyönyörű, hűséges szeretője,
Szerelme aranyló lángra kélt,
Simulva kúszott a hegytetőre,

Bebújt a kis kápolna ablakán,
Az oltár lépcsőn sugara megrogyott,
Bearanyozva a templom szent falát,
A fény, térdre hullva imádkozott,

S falra rótt igéit olvasva újra,
Hite a múló nappal egyre nőtt,
A keresztre feszített elé borulva,

A Világ világossága előtt…
Majd felállt, a küszöbről visszanézett,
S az alkonyattal lénye semmivé lett.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: tollhegy
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 314
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 338
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2011 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz