Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egy évszaknyi fehérség

, 301 olvasás, Etti , 4 hozzászólás

Természet

Nekem a tél
nem a gőzölgő teát,
a befűtött szobát,
a magas számlát jelenti.
De jelenti a csöndet,
mit felkavar a szél,
s csendes zenévé varázsolja
lelkem addig hangtalan részén.

Most még latyakos az utca,
a fény sápadt,
mint olykor-olykor a hold,
és nem tesz boldoggá,
ha visszaverődik a tócsákon.
Még szakadunk el az ősztől,
még hirtelen csúszik meg a csizma,
s zavarja hangulatunk egy nemvárt eső.

De ha tél van,
ha igazi tél,
engem megérint ez a tiszta teljesség,
ez a természet alkotta valódi szépség.
Várom a hóval borított tetőket,
a fehér, békés ünnepet.
Nekem fehérré lesz az, ami fekete,
így csempész e hideg meleget a szívembe.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Etti
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 1
Kereső robot: 34
Összes: 350
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2034 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz