Emlékszem, hogy igen régen
Fémes kezem üde volt
Mikor még a bilincs vésze
Semmi volt, egy apró folt
Elmúltak már azon napok
S makacs elmém szentélyét
Megszállták az árnyalakok
Felrúgván a békéjét
Felborult itt bent az élet
Hosszú az év, s kínnal teli
Üres isten szolgát kéret
Sosem tudom elkergetni
Börtön az, mi körém épült
Fekete sárból emelt képet
Lassú kín vár rám legbelül
Hol boldogság sosem érhet
Halál az mi felszabadít?
Örök béke akkor fogad?
Szabad már az ki halott?
S halott az, ki mégis szabad?
Börtönömből nincsen kiút
Mert én akarok rejtve lenni
Kulcsom többé utat nem nyújt
Nem tudok már rég kimenni
Szabad az ember, nincsen béklyó
Semmi le nem kötözheti
Szabadsága örök méltó
Akkor is ha nem érdemli
Börtönbe csak magát zárja
Eldobja a béke kulcsát
Örök sírva, félve várja
Hátha egyszer kiutat lát
Ott a kulcs a te kezedben
Dönthetsz: élet vagy a börtön
De ha egyszer eldöntötted
Választásod ne gyötörjön
Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17 
Összes: 51
