Navigáció


RSS: összes ·




Vers: késői szárnyak

, 260 olvasás, gyemant , 14 hozzászólás

Gondolat

sors
hegyek büszkéje
engedj
magasadba
beteg szilárdságod
szét
kellene törjem
remegő kezekkel
arcod simogatva
egek és föld
között
rönkös
erdők mélyén
hol egykor nyár pihent
alatta
te meg én
már a fák is
halálszínben úsznak
nyoma sincs
az első
tavaszi fény
szülte
árva hóvirágnak
álmokkal
öntözött
sötétbe-nyúlt
ágak
mikor lesz már
/egyszer/
mikor
jön a reggel
meddig
tegyem léptem
meddig cipeljelek
sorsom te légy
ébren
régi barátaim
emlékben
merednek
kötött
bánatom már
oltár elé nem tér
szerelmem-fájdalmam
szívem mélyéig ér

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 224
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1418 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz