Megadom magam a halálnak, mert az élet már rám számol.
A lelkem költözőben, 21 grammot kirámol.
Itt mindenki vádol, ezer átokként szór rád borút,
de a tolvaj is tolvaj mond, ha ő a károsult.
Mindig változunk, de te mikor nősz fel magadhoz?
Nem lesz olyan nap, amikor kezedhez nem ragad kosz.
Álomképbe kapaszkodsz, zuhansz majd, ha felébredsz.
Nagy zajjal indulsz, de akkor néma csendben ne érkezz!
Lehet te megértesz, és te is széllel szembe szaladsz,
lehet te is annak nézel, aminek én gondolom magam.
Tartom a szavam, tartom a lépést, a hátam,
tartom a hitet benned, ha már mindenki rád támad.
Váll a vállnak. Kapaszkodj! Egy ütemre ugrunk.
Mert egy szigetről jöttünk, ha kell egy csónakba fullunk.
Kéz a kézben: így érezd ha kell még bizalom.
Ne némaságba menekülj, láss át éles ricsajon!
Megjegyzés: Az szöveg a Lételem az éteren című dalból származik. Kelt: 2007 augusztus