Madár a fényben, világoskékben
Elrepülsz… végleg talán.
Madár, kit mindig csak messziről néztem
Elmész… mert repülni vágysz.
Vissza sem fordulsz, messze, messze,
Ezt kell tenned, menj, siess hát!
Nem tartanak vissza múltbéli képek
- sem személyek - mért maradnál?
Bár lennék madár, veled mennék
Ha szeretnéd, tavasz szárnyán
De csak csöndben várom, ahogy továbbszállsz.
Szólnék, de hiába… más tervek várnak,
Mint mindig, messziről csodállak. Ezután
csak a távolság nő még tovább és tovább,
- kötünk - semmi sem változik már…
Eszménykép voltál, hol nem élnek szavak,
És fáj hogy itt hagysz, igen, ahogyan
Egy nap majd, amikor újra havaz,
S te nem térsz többé vissza…
Félek, ott is, távol is bennem maradsz.
S ha elér hozzám híred majd nemes utadon
A jó célért küzdesz, mindenhol, tudom.
S bár szívemben a remény, mely sosem létezett,
Arra kérem Istent, áldja meg két kezed.
Megjegyzés: 2008. április 5.
Online látogatók:
Látogató: 161
Regisztrált: 2
Kereső robot: 39 
Összes: 202
Jelenlévők:
