Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Várlak odaát

, 434 olvasás, LouisdelaCruise , 2 hozzászólás

Szerelem

CCLXI. szonett

Megyek, s újra csodálom a vadont,
- A derék fákat, suttogásukat az ég felé, -
S az ösvényt, hol kavicsokkal álmodom
És vágyakat, mely téged ott remél!

Beszélek a virágnak, csodálom báját
- Csak jót, szépet, - nem panaszkodom;
Pillangót reptetek víg-szellő szárnyán,
S még a Napnak is csókot adok!

Majd reppenek én is angyali szárnyon
S felülről nézem e világi csodát;
- Várlak és várlak, hajnalig várom,

Míg ideérsz s nyitod szóra a szád.
- Majd így szólsz, - szeretlek édes szívem,
- Átölelsz, - suttogod - várlak odaát!

Megjegyzés: 2008.09.04

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Szonett
· Írta: LouisdelaCruise
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 338
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.422 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz