Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Megvénhedt

, 320 olvasás, Halott , 1 hozzászólás

Szerelem

Majdan csend honolt a kis város nesztelen kövén,
Most sírnak az éji szellők simulnak felém,
Kinn maradt a fagyos ég alatt a kín,
Mozdulatlanul várja becsapódását a holt lélek,
De nesztelen zajai, mint arcodnak mindig égnek.
Kavarognak a vágyak, a kihalt utca felnevet,
Néhol homályba vesző régi vágy is felremeg.
Szorosan bújik a vad kit, kerget vágya,
Csak pár megvénhedt szó lesz életének ára.
Szeretnék maradni melletted, mint várad,
Jöjj mellém, ha sötét az éj kísérlek majd,
S kétségek közt sem ér majd a vég átka.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Halott
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 3
Kereső robot: 11
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Bánfai Zsolt
 · gszabo
 · Kavics


Page generated in 0.0487 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz