Leülök, ő is azt teszi,
egy gyermekalak bontakozik ki.
Ő én vagyok, rám a múlt tükörképe tekint.
Nagysokára rájövök, én ahogy öregszem,
a kép annyit fiatalodik.
Halál csak egy lépés már nekem,
néki bébiarca lesz,
én nyögök, a visszfényem gügyög.
Mikor koporsómat szegelik,
őt anyámból a bába akkor emeli ki.
A kisded meglát akkor egy homályos képet,
melyen én még a halál előtt élek.