A gondolat lehet szép, s egyből virágos a lét,
e gondolattól a pillangók lágyan libegnek szét,
s a lányok oly drága illatot árasztnak felénk.
Milyen jó szeretni mindent, mi kedvesen jön elénk,
nem nyomaszt a puszta tudat, mert a gondolat szép.
A gondolat lehet buta, enyhén rózsaszín, netán lila,
ilyenkor kacag rajtunk kapva, a sok ostoba,
mert tesszük ekkor azt is, mit igazán nem akartunk,
s mosolygunk arra is, ki nem is lehet a barátunk.
Vigyázzunk, a gondolat lehet kicsit buta!
Lehet a gondolat rossz: elfelejtjük, hogy valaha szerettünk.
Nem érzünk szépet, s kipusztul a szerelmes élet.
Eksztázist okoz a gonosz, ép értelmet lopva eloroz,
s mehetünk a magányba, átállunk a sötét világba.
Rettegni kell s óvni a világot, ha a gondolat gonosz!
Ezért egy számít, nem más: mint az értelem,
az nem kábít, igaz, néha kacagva csábít: jöjj velem
a fénnyel teleírt megváltó szerelemjövő felé.
A világosság gondolatja átkarol simogatva,
s boldog, értelmes holnapokat hozza majd elénk.
Megjegyzés: Cser-erdő, 1979
Online látogatók:
Látogató: 97
Regisztrált: 0
Kereső robot: 18 
Összes: 115
